Nem ismered az én szimbólum rendszeremet és én sem értem néha a tiedet, de igyekszem figyelembe venni, hogy Te is ember vagy Téged is "anya szült" e világra. Az, hogy az Én ,vagy esetleg mások , és másik sikere Rád keserű szájízzel hat, sem az Én, sem mások hibája. Talán Te vagy most éppen abban a lelkiállapotban, hogy fájdalmaid, kudarcaid, meggyötörtek, lelkileg " nyomorékká" tettek, és ezáltal esetleg gonoszabbá tettek, mint az előtt.

Hidd el mindenkinek van SAJÁT lelki nyomora és lelki fájdalma. Ha azt látod, hogy másnak milyen könnyű a keresztje, és mert kivűlre "mosolyog", belűl meg lehet százsebből vérzik, vagy kínok és fájdalmak között fekszik le éjszakára, vagy már a rémálmok és a tehetetlenség kínja emészti fel lassan, fokozatosan, még tud mosolyogni. A benne lévő kínokat Neki, és csak Neki kell megvívni,mint minden egyes léleknek, aki leszületett a Földre.

Nem tudhatod, tudhatom, hogy számára és számomra is egy szó, mit hoz elő, mit vesz ki emlékeim "piciny" dobozából, amihez Nekem vagy Neked más-más emléked, mintád kötődik.

Ezért figyelj szavaidra, mint ahogy én is megpróbálok a sajátoméra figyelni, hogy azzal ne sértsek fel egy "lassan" behegedő sebet, amivel megtanultam és megtanultál Te is, és mindenki aki lélegzik és él ,tovább vándorolni az életútján.

Nézd meg jól a II stációt, látszólag Jézus is magasba tartja a keresztjét, mintha annyira könnyű és egyszerű lenne. Nézd és figyeld, hogy miért is tartja magasba a kezét? Mert olyan könnyű a kereszt? Vagy mert olyan tehetetlen már, mint emberi test? Nézőpont kérdése, hogy ki minek is akarja látni. Egy azonban biztos és világos, mindenki saját maga kell vigye minden keresztjét, amit születése pillanatában magára vett. Saját mintáját, életének apró rezzenéseit viszi végig a sírjáig, csak úgy, mint Jézus. Neki is nehéz volt, és Ő is félt ,és Ő is megprobáldt alkudozni Istennel. De ahogy nekünk is megvan a kereszt útunk, úgy Neki is meg volt.

Tehát ne feled, ha valaki "magasba tartja " a keresztjét ,lehet, hogy túlkönnyű neki, de lehet, hogy már nagyon nehéz számára. És ekkor kezdődik a poszttraumás stressz szindróma lelki kialakulása és szomatizálódása.

i

Amikor a pillanat terhe nagy....

Gyakran kell döntenünk, amikor nem tudjuk, hogy a szívünkre vagy a lelkünkre, esetleg az eszünkre hallgassunk.

Nehéz megmondani mi a jó döntés és, hogy kellene döntenünk. De " még a rossz döntés is" döntés és még mindig jobb, mintha nem döntünk.

Az Én a Robot című nagysikerű film szimbólikájában, nagyon szépen jeleníti meg a kereső embert, és a lassan droiddá vállt társadalom szereplőit.

Látványosan bemutatja személyiségünk három összetevőjét. Az ösztön én-az ID, amelyik énünk folyton a kielégülést, a vágyat , a szeretetet, bosszút, gyülőletet keresi, és akarja kielégíteni, hogy frusztráltsága megoldódjon. ( Erre a robotok kíválóan alkalmasak , bár a felettes én, a szuperego azért beléjük van táplálva. )

A második énünk, amely a szeméyliségünket alkotja, az az ÉN-vagyis EGO. Ezzel az énünkkel találkozhatunk mindennap, amikor csak " tükörbe nézzünk". Ez az énünk az, amelyik képes szerepszemélyiségeket megmutatni, így leszünk, anyák, apák, diákok, szeretők, gyerekek, felnöttek, komoly üzlet emberek...

A film bemutatása szerint ez az, ami hiányzik a robotokból, nincs egojuk, nincs akaratuk. Lebutították.

De akad egy robot, aki kivállva a tömeges droidoktól kapott EGO-t is, Ő más, mint a többi. Ezért is akarják elpusztítani.

És van minden embernek és robotnak egy FELLETTES ÉNJE- vagyis szuperegója. Ez az énünk vigyázz és örkődik az erkölcsi és etikai normák fölött. Ö a felelőse, hogy megfelelő keretek közé szorítsa, az ÖSZTÖN én kívánságait. Mint a robotoknál, hogy ne ösztönösen cselekedjenek.

Ez a hármas alkotja személyiségünket, amig ösztönünk az érzelmeinkre próbál hatni, addig a felettes énünk a logikára és az észre koncentrál.

A szorongás és a döntéskényszer akkor jelentkezik, amikor döntenünk kell ,mire hallgatunk inkább az ösztönünkre vagy a felettes énünkre.

Ezért kérdi meg a filmben a nyomozó is, a miértéket és, hogy kit és mit keressen.

A válasz kézzel fogható és mindent eláruló.:" A válaszok már megvannak, csak jól kell tudni kérdezni"....

Hát igen, én is elérkeztem oda, hogy meg kellene találnom a sorskönyvem útját itt ,az út kereszteződésben éppen.

Tudom, jól kell tudni kérdezni, a már megírt válaszokra.

Mit is mondott Jung? " Visszafele értjük , amit előre élünk meg."...